MEGTÖRT LÉLEK
~ Milyen volt elveszíteni őt?
-Olyan,mintha a valaha mondott összes "Viszlát"-ot egyszerre hallottam volna..
Ismered ezt az érzést? Azt,hogy már nem keresed mindenhol, sőt, néha már látni se akarod. Azt mondod másoknak, hogy nem szereted, néha már te is elhiszed... Elhiszed, hogy túl vagy rajta...aztán egy hideg őszi este hazafele jövet felbukkan a szívedben a hiány, s rájössz,hogy semmi másra nem vágysz jobban, minthogy utánad rohanjon, szorosan magához öleljen és a füledbe súgja : hiányoztál...
A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán, mint két elveszett, szerencsétlen ember.
Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk.
~ Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?
-Nem köszöntem el.. nem mondtam semmit.. Csak elsétáltam..
El kellene engednem... de, még nem megy... még nem...
addig nem amíg nem mondja a szemembe, hogy nem szeret és,
hogy soha többé nem akar látni.. akkor fájó szívvel megteszem..
Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein. Ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt. Elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult.Azokon a napokon. Csak Miattad. Tényleg Én voltam...